Üdv, Mina-san! (:

Hogy s mint vagytok? Jól telnek a napjaitok? :)

Errefelé minden okés~ Sőt! Csodálatos! Bár a napokban borzasztó fáradt voltam - olyannyira, hogy folyamatosan hajnalban feküdtem le, logikus, nem? Na, viccet félretéve, tényleg borzasztó fáradt vagyok nappal, de éjszakára valahogy felélénkülök. o.O És ez nem túl jó, alig tudtam ma kikelni az ágyamból, a csoporttársaim arca lebegett a szemem előtt, hogy ne legyenek egyedül a nyelvtudomány órán. >< Sebaj, majd ma hamar lefekszem! (Ezt mondtam az elmúlt napokban is...)

A napjaimról: tényleg nagyon jól telnek! Különösen a hétfő... Hétfőn egy fannnntasztikus napom volt! Felsorolom, mennyi jó dolog ért:

• Megírtam egy japán és egy koreai tesztet - és ma kikapva a koreai jól sikerült! (A japánt még nem tudom.)
• Szilvásgombóc volt a menzán ebédre - nyammiii.
• Elmaradt egy órám.
• Koreain cukorfalat videókat néztünk~~
• Délután a lakótársaimmal császkálni mentünk, és vettem egy pulcsit, ami nagyon-nagyon tetszik, és ma a többiek is megdicsérték. ^^
• Elmentünk ugyancsak velük BuBu teázni (bubble teázni). Nagyon fincsi volt a tea, ÉS! Szólt az Error!! Végig azon voltam, hogy "Áhh, bárcsak az is szólna, bárcsak az is szólna!" Erre nem is soká' felcsendült a dal kezdete, és hirtelen azt hittem, elsírom magam a nagy örömtől. >< Azután meg még a "Sugar Free" és a "Fantastic Baby" is ment, amikért szintén nagyon odavagyok. :D
• Éééés gyrosoztunk a nap megkoronázásaként~

Estére pedig annyira felpörögtem, hogy bár előző nap keveset aludtam magamhoz képest, még így is hajnal fél négyig felvoltam. És nem viccelek, pörögtem, mint a rokka. Énekeltem, táncoltam, rengeteget nevettem... Pedig semmit nem ittam a teán kívül, eskü. >< (Ezért is mondom, nekem nem kell pia a jó hangulathoz. :D)

Tegnap szintén jó napom volt~ Kikaptam egy dogámat, amiről szentül meg voltam győződve, hogy kettes lesz, erre ötös alá lett. o.O Nem tudom, hogyan osztályozták, de nem mentem oda reklamálni... :'D Este pedig kalligráfia volt, amiben még mindig teljesen béna vagyok, de legalább jól szórakozunk Lizzel. És keményen próbálkozunk ám! Kalligráfiáról hazajövet, képzeljétek, az egyik japán cserediákkal jöttem, aki a velünk párhuzamos utcában lakik! És végig japánul beszéltünk, de nehogy azt higgyétek, hogy ez olyan menő, mert nagyon-nagyon béna voltam, alig értettem meg valamit. >< Pláne, hogy előtte a lány Lizzel és egy másik lánnyal beszélt, akik meg vérprofik. :'D Na sebaj. :) Saki-sannak hívják, ő is 20 éves, mint én. ^^

Ma pedig... Hmmm, kikaptam a koreai dogámat, és egész jó lett. :) Ami hibám lett, abból kettő olyan, hogy aaaaaah, fejbe tudtam volna csapni magamat. >< De nem baj, így is sokkal jobb lett, mint az előző, amit - ehh -, enyhén (...nagyon) elrontottam. ^^" És bírom Yu Seungsshit (a tanár urat), most is tök aranyos volt. :) Le lettem szépezve és okosozva. Oh. :'D Jól van, csak példamondat volt, de azért aranyos tőle. :)) Jaj, és azt mondta, jó tanuló vagyok. :) Annyira drága. :D

Plusz hát minden egyes nap hülyülünk a lányokkal. :D Imádom őket, komolyan. :3 Kellően lököttek hozzám, de mellette borzasztóan okosak is. *-*

Na, hát azt hiszem, ennyi lenne. ^^ Holnap óra után japánokkal (és magyarokkal) fogunk forrócsokizni, már alig várom! De tanulnom kell még, nem vagyok elég okos a beszélgetéshez... (Bár ahhoz képest, hogy még csak két és fél hónapja tanulok japánul, egész jól elvagyok...)

Jók legyetek, szép álmokat! ^^

Konbanwa Mina-san! (:

Először is, Arya, nagyon szépen köszönöm, amit Facebookon írtál. ❤ 

És mindenki! Köszönöm, hogy támogattok, felvidítotok, írtok és kitartást kívántok! Sokat jelent számomra, bár vagyok annyira lusta (és gyakran elfoglalt), hogy ne tudjak visszaírni az oldalatokra, csak nálam válaszoljak. Őszintén bevallva mostanában nagyon senki oldalára nem látogattam át, mert nem volt rá elég időm, de mindenképpen pótolni szeretném, már nagyon hiányzik a sokféle bejegyzés. :(

Azon gondolkodtam, hogy nevet adok az olvasóimnak. Mint a koreai bandák rajongóinak is van külön "gyűjtőnevük", szeretném, ha az olvasóim is tudnák, hogy ők különlegesek! Nem azért, mert olvasnak, hanem mert szeretem őket. :) És bár nem miattuk írom az oldalamat, mégis a részét képezik. Ezért nevet szeretnék adni nekik - Nektek! A csillagfényekhez mit szóltok? Pontosan így tudjátok beragyogni egyes napjaimat, mint a kis csillagfények. :) (Bár a VIXX rajongóit hívják Starlightnak, de ennyi még megbocsátható, nem?)

Csillagfényeim~ ❤ Na? :3
Hmmm, de lehet, hogy inkább valami szavazást csinálok, hátha van, akik nem szeretnék. :S Oldalt kérlek, szavazzatok majd~!

Egyébként a mai napomról is egy pár szóban: érdekes volt.
Délután a japánóra után beszélgettünk egy magyar szakos japán diákkal, aki szintén az ELTE-n tanul~ Nagyon aranyos srác volt, és tök jól beszél magyarul. :)

Ezután Oppával és Katival megint mentünk egy koreai filmre, "Az arcismerő" volt a címe. Hát, jó volt, csak előtte meg utána volt... kevésbé jó. Előtte egy megállónyit buszoztunk, és mikor hirtelen lassított a busz, nem tudtam elkapni a kapaszkodót, és teljes súlyommal ráléptem a magassarkú csizmámban a mögöttem álló férfi lábára, de olyannyira, hogy felkiáltott. Nagyon kínos volt, nem győztem bocsánatot kérni...
Mozi után pedig a mellettünk ülők közül az egyik a vállamra tette a kezét, és alig bunkón közölte, hogy legközelebb inkább ne menjek moziba filmet nézni, maradjak otthon. Mert beszélgettünk a film alatt. És igazából megértem, hogy zavarta, de nem lett volna egyszerűbb a film alatt mondani, hogy zavarja? Pláne, hogy ők másztak be mellénk. És nem tudom, ő hol járt eddig, de a japán és koreai filmek alatt én elég sokakat szoktam beszélgetni hallani, szóval teljesen normálisnak gondoltam a dolgot. De ezek szerint ő nem. Bár azért elgondolkodhatna kicsit néha, mert borzalmas rosszul esett. 

Oppával beültünk a mozi után mekizni, az már jobb volt. Egy csokis jeges kávé még este tízkor is mindent megold. 

Jaj, meg hívott valaki a mozizás után. És azóta se tudom, kicsoda. Ciki egynek, mert vagy háromszor megkérdeztem, kivel beszélek... De azóta se sikerült rájönnöm. 

Most megyek, holnap dékáni szünet van - azaz nincs suli! Kora reggel megyek haza.

Mindenkinek nagy kitartást kívánok a sulihoz és minden egyébhez! Az érettségizőknek különösen!
Jó éjt, szép álmokat~ (:

Halihó, mindenki~

A mai nap folyamán megírtam egy pocsékul sikerült klasszikus koreai dogát, majd pedig McDonald's-os szennykaját ettem és azóta kockulok bánatomban. De még bánatomban is bánat ér: felkerült Ken sorozatának újabb része - az a részlete legalábbis, amiben elcsattan az első rendes csókjelenete. És nem, Nina alig lett rosszul, alig rángatták a negatív fangörcsök, és alig szitkozta szegény színésznőt, aki nem is tehet arról, hogy csókjelenete volt Kennel. Hahh, az élet szomorú.

Viccet félretéve - amiben a legviccesebb, hogy nem is vicc -, tök jó napjaim vannak, azon kívül, hogy a rossz érzések megint cseszegetnek. Néha csak úgy elkap az érzés, hogy valójában senki nem szeret. Pedig ez nyilvánvalóan hülyeség. Nem egóból mondom, eszem ágában sincs, de tudom, hogy a családom szeret. A többiekben nem vagyok biztos, de azért elég sokan legalább kedvelnek. Gondolom. Vagyis inkább remélem.

Emellett rossznak is érzem magam, mert feleannyit sem tanulok, mint kellene. Dóriya napi 3-4 órát tanul - nem véletlenül ilyen okos, 481 pontja lett a felvételin, emberek, 481!! -, én meg... ööö.... heti 2 órával szerintem sokat mondok. És ez nagyon nagy baj. De persze látjátok, nem hogy mennék tanulni, elgépezem az időmet. Logikus.

Leginkább viszont azért van bűntudatom, mert nem érdekel. Nem érdekel, hogy kettessel vagy ötössel fogok átmenni. Mondom ezt most. Aztán ha félévkor meglátom, milyen jegyeket szedek össze, tudom, hogy el fogok borzadni. És nem akarok elborzadni. Mikor a buszon utaztam, eszembe jutottak a régi évek. Ahogy Mulán mondta a mesében: "Azt akartam, hogy ha a tükörbe nézek, egy büszke Mulánt lássak." Nálam majdnem ugyanez a helyzet, azt akarom, hogy egy boldog Ninát lássak. És vasárnap egy boldog Nina nézett vissza rám a busz ablakánál a sötétben. Egy elégedett Nina.

Azóta is elégedettnek kellene lennem. Szerető családom van. Azt tanulom, amire vágytam, ami érdekel. Vannak barátaim, akikkel nagyon jól érzem magam. Tegnap egy fannnntasztikus filmen voltam. Erről mindjárt bővebben. Akkor mi a baj? Miért tör rám néha a szomorúság? Legtöbbször, a nap nagy részében tényleg boldog vagyok - de miért vannak azok a késő esti órák, amikor nem?

Nem értem. De lassan nem is akarom. Lényegesebb, hogy a tegnapi film igazán lenyűgöző volt. Koreai Filmfesztivál van Pesten, ami annyit tesz, hogy ezen a héten sok ingyenes koreai filmet vetítenek az Örökmozgóban és az Urániában. Mi tegnap Oppával, Katival és Ildiyával a Sunny címűre ültünk be. Csodálatos volt. Még egy olyan filmet... Egyszerre volt megható, lebilincselő és nevetséges. Teljesen odavagyok érte. Aki tudja, menjen, és nézze meg, pénteken még egyszer vetítik, és mondom, ingyenes. Igazán megéri!

Most pedig zárom soraimat, mert lemerül a gépem koreait kell tanulnom.
Mindenkinek szép hetet kívánok!

... Élek!

Most perpillanat mondjuk elég fáradtnak érzem magam, és ahh, még a kanjikat kell tanulnom, amiket egyébként nagyon szeretek, csak most... kicsit kevésbé. >< Aniyo, aniyo, nem igaz.

A napjaim borzasztó tartalmasan teltek. Mikor írtam utoljára? 31-én?! Mit csináltam én azóta...?

Noooos. Hétvégén ugyebár mint a legtöbben, mi is mentünk családostul a temetőbe. Szeretem olyankor a temetőt, mert a rengeteg gyertya gyönyörű, ahogy ég. Ezen kívül tanultam, bizony, keményen. (Na jó, nem keményen, de tanultam.)

Hétfőn a suli után eljött hozzánk Ildiya, megmutattam neki a lakást. ^^ Kajáltunk, utána kísértem is vissza, mert dolga volt az egyetemen. Vicces volt, mert magamban gondoltam rá, hogy áh, csak mobil, bérlet és kulcs van nálam, semmi diákigazolványt helyettesítő papír, ha most jönnének ellenőrök, szívás lenne. És hazafelé kikbe botlottam? Ellenőrökbe. >< De szerencsére nem kérték a papírt - hálás köszönetem a néninek így virtuálisan is. 

Kedden fuhh, te jó ég, rengeteg minden volt. Kora reggel jött a biztosítós, megnézni az ablaküvegeket, amiket cseréltettünk, utána félórás késéssel bevetődtem a J-kultúra órára, majd a lányokkal - Lizzel, Esztivel és Zsófival - elmentünk megnézni a Japán Napokat a Vásárcsarnokban. Nem volt rossz, bár nem sok minden volt sajna. Ezután megint órám volt, majd Kelly jött elém, és elmentünk először kínai venni, onnan pedig hozzá. ^^ Nagyon szép helyen lakik~ És fincsi volt a kínai, annyira tele lettem, hogy huh. De remekül nézett ki, ahogy dobozból ráborítottam a tányérra, tisztára, mint valami négyszögletű rizstorta. *-* Kellytől mentem még vissza egy órára, útközben viszont összefutottam Myrával~ (Mondom, hogy sok minden történt.) Vele beszéltem pár percet, de rohannom kellett órára. Óra után pedig mentünk sodó-szakkörre! Nagyon jó volt, még japán emberek is voltak ott, ők tanítottak minket. ^^ Segítettek, mit hogy fogjunk, hogy csináljunk... Nagyon kedvesek voltak, ráadásul volt köztük, aki beszélt magyarul! *-* Sugoi desu ne~

Szerdán a koreai óra után Mariskával találkoztunk, elmentünk Apum kérésére pólót venni, majd pedig... dobpergést kérek! Átvettem a parókámat~~ :D Egy Facebookos csoporton keresztül vettem az egyik lánytól egy szép, szőke parókát! *-* Hogy mire fogom használni? Valószínűleg semmire, esetleg MondoConon. De már az érzés, a tudat, hogy van egy parókám, tudom, milyen felvenni egyet, csodálatos. ^^ Sajnálatos módon (családom nagy bánatára...) odavagyok minden ilyesmiért - értsd ezalatt a masnikat, kawaii dolgokat, cicafüleket, parókákat, kontaktlencséket. Csak eddig megálltam, hogy ne vegyek, mert nem is volt honnan. Kontaktlencsém nincs, de azon is nagyon gondolkodom, kíváncsi vagyok, hogy állna a lila szemszín...

Hm, és a mai nap! (Végre elérkeztem hozzá!) Japán óra után elmentünk a Hopp Ferenc Múzeumba megnézni a kínai kiállítást, ahonnan ki kell választanunk egy műtárgyat, és körül kell írnunk valamint reprodukálnunk. Remek lesz. Fotóztam egy csomót - vettünk direkt fotójegyet -, de nem tudom még, mit fogok választani. Ahh, nem akaroooom. ><

És megyek, jön Liz, itt alszik nálam. ^^ A lakótársaim hazamentek, én meg nem akartam egyedül aludni. Hát ennyi a nagy történet. :D

Kellemes hetet mindenkinek, holnap már péntek, kitartást~! (:

Sziasztok ismét!

Halloween alkalmából már írtam a mai nap folyamán, de kénytelen vagyok újra írni, ugyanis megnéztem (sokadjára) A halott menyasszony c. mesét.

Már írtam róla kritikát - itt megnézhetitek -, raktam be zenét is belőle még anno, de azóta sem tudom megunni. Most éppen Liz juttatta eszembe, mert küldött egy erre épülő Gray×Juvia képet. (Egyébként Emily - a halott menyasszony - tényleg hasonlít kicsit Juviára.) És igen, mivel Halloween van, nincs is tökéletesebb, mint ez a mese. (Jó, a Karácsonyi lidérnyomás jobb lett volna Halloween alkalmából, de mindegy.)

Visszatérve a véleményemre, kiegészítem itt és most, miután ez a mese sokadjára is képes volt könnyeket csalni a szemembe. 

A zenéi még mindig csodálatosak. A zongorás betétdalokat remekül eltalálták, ami egyedül szívfájdalmam, hogy amiket rendesen hallunk (nem csak pl. beszélgetések alatt), azokat mind "elrontják". Meglepődik az egyik szereplő, leszakad a másik karja (morbidan hangzik, ugye? :D) - valami akadályozó tényező mindig van, ezért egyik kedvenc dalom sincs befejezve a mesében. És ahogy az élő előadásokat néztem, illetve a zongorakottákat, mindben követik a mesét, vagyis félbeszakítják a darabot. :( Legalábbis a kedvencemet, Emily és Victor duettjét. 

Más: társadalomkritika. Az egész mese tele van társadalomkritikával. Egy kicsi az újgazdagok és dzsentrik életéből, fricska az egyháznak, érdekes szemlélet az életről és halálról... Ez csak pár dolog, ami hirtelen eszembe jutott, de az egész meséből sugárzik, hogy bár mese, de mélyebb tartalma is van, ez pedig lenyűgöz.

Emellett a szereplők. Istenem, azok a szereplők... Leginkább Victorra, Victoriára és Emilyre gondolok. Tökéletes karakterek számomra.

Victor maga a bájos esetlenség, de jóindulatúság egyben. Igen, meginog, nem tudja, mit tegyen, megfutamodik, de utána a sarkára áll. (Itt arra gondolok, amikor - spoiler - otthagyja Emilyt egy hazugsággal. De utána csak vállalja, hogy elveszi, még úgy is, ha meg kell hozzá halnia! Spoiler vége.) Egyszerűen csodálatos.

Victoria maga a kis szendeség, de egyben az érző szerelmes is, ahogyan küzd, hogy Victornak segíthessen. Spoiler. És amilyen egyszerű megvetéssel fordul újdonsült férjéhez... Semmi hiszti, semmi "Ennyiért vettél el?! Szemét!", semmi kiakadás, mindössze: "Úgy látom, mégis van bennünk egy közös: a csalódottság!" Ott a pont, Victoria! Spoiler vége.

Emily pedig... Oh, Emily.
A romantikus szellemével, kedves naivitásával és leginkább az önfeláldozásával vívta ki nálam a szeretetét. A reakciója arra, amit Victor tett vele is teljesen reális, sőt, még talán enyhe is ahhoz képest, hogy egy nő ilyenkor mit tenne. És az, hogy - spoiler ismét - nem volt hajlandó megölni (vagy megöletni) Victort, hogy tényleg a felesége lehessen, majd pedig lemondott róla Victoria javára minden hiszti és műmártíromság nélkül... Ez, hogy a saját boldogságáért nem vállalja azt, hogy tönkretegye más álmait és boldogságát, még mindig könnyeket csal a szemembe. Ilyen az igazi önfeláldozás. És végül pillangókká vált. Igen, ez is határozottan megragadott. Szeretnék én is halálom után pillangóvá válni, hangozzon bármilyen ostobán. Spoiler vége.

Egy kicsi a szinkronhangokról is: szerintem remek választás volt mindegyik szereplő hangja, bár borzasztóan meglepett, mikor ma megtudtam, hogy Stohl András adja Victor hangját. o.O Kicsit kiábrándító, mert nem vagyok oda magáért Stohl Andrásért, viszont bármennyire is fáj, el kell ismernem, hogy szeretem a hangját. Ő Shang tábornok szinkronja is a Mulánban - Shang tábornokért pedig nagyon odavagyok. Úgyhogy good choice. (Jó választás.)

Az eredeti szinkronhangok is meglepőek lehetnek: Victor hangját Johnny Depp, Emilyét pedig Helena Bonham Carter adja. Ők ketten elég sok filmben játszanak együtt, és hogy még a hangjukat is együtt adják egy mesében, ez határozottan tetszik. Mindemellett már meg kell említenem Tim Burton nevét is, aki a mese rendezője, valamint több olyan filmé is, amikben Johnny és Helena együtt játszottak - pontosítok: egy kivételével az összes olyan filmé, amiben együtt játszott a két színész. 
(Forrás: Johnny Depp & Helena Bonham Carter Films List)

Egyébként még anno Myra mutatta meg ezt a mesét. :) (Meg a többi Tim Burton-filmet/mesét is, amit láttam.) Az eleje először ijesztő volt, ahogy feltűnt a halott menyasszony - bevallom, még azért most is parázok kicsit tőle, de tudom, mi lesz a folytatás, ezért merem nézni. :D Azt viszont nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez a kedvenc mesém Tim Burtontől, és akárhányszor is nézem, nem tudom megunni, mindig ugyanolyan fantasztikus élményt nyújt. Csak ajánlani tudom.